A nap má r hétágra sütött amikor vége kikeveredtem az ágyból és erőt vettem magamra,hogy kisétálni is ki tudjak.

-Szia!-fordultam a hugom felé kómás fejjel.

-Sziaa!-köszönt vissza.

Rengeteg unalmas dolog után,fogtam magam és táncoltam majd,hogy unalmat űzzek kaptam egy üzenetet Bettitől facebookon,hogy nem-e ér rá valaki délután.Rögtön kapcsoltam a dologra.Aztán végre eljött a 14:00.Megláttam Bettit,mint mindig trendin napszemcsiben,és a tökéletes barna bőrkabátjában.

-Sziaaa.-köszöntünk egyszerre egymásra,persze az ölelés sem maradhatott le.

-Na,hova menjünk?!-ez volt az a kérdés ami kísértett minket, fél órán keresztül,és sajnos azután sem tudtunk rá válaszolni.Aztán egysze csak ritka pillanatunk egyikén végre lett egy ötletem!De Betti gyorsabb volt.

-Jó akkor menjünk először a Nyúl Dombra és ha nincsen ott semmi érdekes menjünk ki a ParkCenterbe.

-Oké,de ugye tudod,hogy én nyertem!-fordultam felé vigyorogva.Örültem neki,hogy a fél órás civakodás után végre,először ő nyögte ki,hogy hova menjünk.

Rengeteg téma és pletykázás után az úton észrevettünk két pupútevét.Betti nem hitt a szemének.Teljesen kifordult magából.

-Úristen azok puputevéék,azta,de úrsiten,woooow.Ezt most kiposztolom Twitterre.

-Nézd csak az egyik kiszemelt minket magának!-mondtam neki a röhögéstől fulladozva.

-De nézd azok ott mennek csak úgy szabadon,azta,de durva.-Betti még mindig nem hitt a szemének.

Lassan-lassan odaértünk a Centerünkbe majd egy finom kis McFlurry közben beszélgettük meg a dolgokat.

-A francba!az én fagyimban csak smarties csoki van a tiédben pedig ott a karamell is.Ez csalás.-mondtam neki teli hassal.

Csak nevetett.

-De most komolyan,nézd meg!Neked ott a karamell én meg még mindig ezeket a cukrokat eszem.Ajh.

Ennyi fontos dolog után kikeveredtünk kedvenc boltunkba a New Yorkerbe.Természetesen nem szerettük volna ott hagyni azt a helyet.Egy álom világ.Mindent megtudtunk volna venni.Miután meg mutogattuk egymásnak mi tetszik és mi van meg és persze mi nagyon drága,ott hagytuk a boltot.Nem volt könnyű.

-Na és akkor most megyünk a Nyúl Dombra?-kérdete Betti.

-Mehetünk.-hangzott rá a válaszom.

Az úton természetesen majdnem elütöttek minket,de persze ez sem volt akadály.Ugyan már!Csak egy busz.A rengeteg gyaloglás után amikor úgyéreztük mentünk 2 km-t és az csak 100 m volt egy kicsit furcsáltuk,hogy ennyire elfáradtunk.

-Csinálunk egy képet?-kérdeztem tőle.

-Csináljunk.-kaptam rá a választ.

Az első képen csak a Betti volt rajta,egy kicsit arrébb kellett volna tenni a telefont?!Talán..A második kép pedig valahogy nem sikerült.Megszakadva a röhögétől,levegőt alig kapva a padon összeguborodva röhögtem és megmozdulni nem tudtam.Hogy lehetünk másodszorra is ennyire bénák??

*DUDA*

-Ki a franc volt ez?-kérdeztem ilyedten.

-Nem tudom,de nem láttad,hogy kifordult a kocsiból és vissza nézett?

-Nem,szerencsére.

Szeretük volna végre megvalósítani vágyunkat,hogy megcsináljuk aképet,de nem nem jött össze.

*DUDA*

-Mi a francért dudálsz már te baom?!Menjél már innen!-ordibált és szorította ökölbe a kezét Betti.

-Máskor talán bemutatnod kéne és nem rázogatni az öklöd,mert a végén még azt hiszik integetsz!

-Dehogy hiszik!

Vége elindultunk a kitűzött helyünk felé.Éppen a zebrán szerettünk volna átmenni hatalmas nagy sztorizás közben...

*DUDA*

-Ajjh már.Menjéél már továáb!-idegeskedett Betti.

-Láttad?!Még integettek is.Nő volt mellette?

-Nem tudom,de ült mellette valaki.

-De nő volt?

-Azt hiszem.

-Csak,mert akkor meglehet,hogy anya nővére volt,mert nekik ugyanilyen kocsijuk van.-nevettem el magam.

-Ja akkor bocsi.

**átérve a zebrán**

-Ne haragudjatok!-kiabálta el magát Betti.Ezzel elkésett.

Tehát foglaljuk össze a mai napot.:
Felkeltem.Táncoltam.Kaptam üzit.Találkoztam BEttivel.Összevesztem a hugommal.Megjött apa.Találkoztam Bettivel.Rengeteget dumáltunk.Feljöttünk hozzánk.Betti hazament.

R.&B.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés