Igazábol elegem van már a fiúkból.Egyik sem érdemel meg egyikőnket sem.A barátság sokkal fontosabb hiszen bármit képzelünk mi el egyáltalán nem új történik,hogy ha fázol oda bújuk hozzád stb.A valóság sok mindenre ráébresztett és igen fiukkal nem tudunk boldogak lenni.Soha nem is leszünk.Taláán az egész életünket úgy fogjuk leélni,hogy szerelmes párok után sóvárgunk magányosan,de tudjuk nekünk így jobb lesz.Nem is tudom mit hisztizunk nap mint nap egy fiú után sóvárogva,mikor megkaptunk mindent az élettől csak valamit kezdenünk kéne vele.Ideje elfelejteni a fiúkat és a HAVERSÁGRA koncentrálni még akkor is ha a fiú csúnya és halálgáz.Néha sokkalta töbebt ér mint egy semmit érő kapcsolat semmit érő megjátszott boldogsággal.Ha csúnyák találnak meg azzal,hogy tetszünk nekik nem fogok töbebt hisztizni.Tudjátok legalább valaki észrevesz minekt valaki figyel ránk.VALAKI.Amikor ma este leültem az ágyam szélére és megpillantottam a ruhámat,amit ma kaptam elmosolyodtam.Rájöttem néha hisztizünk egy ruháért vagy bármiért vagy irigyek vagyunk.Megkaptunk mindent az élettől még akkor is ha mi hiányolunk belőle valamit.A sorsunk megvan írodva.Minden OKKAL történik..nincs olyan,hogy VÉLETLENÜL és soha nem is lesz.Örülök,hogy vagytok nekem örülök,hogy vannak barátaim be kell vallanom még valamit..Igen néha halálosan féltékeny vagyok a Bettire.Ha ő nem is,de én tökéletesnek tartom.Szép lány érdekli a fiúkat,és igen mondhatom,hogy a példaképem is.Kitart,küzdd,bátor,és soha nem adja fel.igen jól hallottad SOHA.Bárki bármit mondd nekem szükségem van rá,szükségem rá,mert megért,mert mindig tudja,ha baj van,mert MINDIG támogat..Istenem!köszönöm,hogy ilyen barátokat teremtettál mellém!..

R.